A felszínre leggyakrabban a szar úszik fel, és az emberiség fejlődése mítosz – mondja a szibériai születésű, Moszkvában élő orosz író, aki nem szívleli a kommunistákat, az oligarchákat, az újoroszoknak nevezett újgazdagokat és Putyin elnököt sem. A rendszeresen blogoló Jevgenyij Popov nem tart az internetes könyvletöltésektől. Szerinte Szibéria nem lesz gyarmat, a proletárok helyett a világ értelmiségiei egyesültek, Európa pedig a legjobb hely a Földön. A Keletiből Hongkongba blog interjúja.
K#H: Magyarul két könyve jelent meg: A hazafi lelke (2000) és a Vodkára vodkát (2013). Követi a külföldön megjelenő könyvei sorsát?
JP: Nem, ez nem szokásom. Természetesen örülök, ha jól fogynak a könyveim, ha cikkeznek rólam, ha kutatási téma vagyok, vagy ha díjat kapok. De nem vagyok „biznisz író”, akinek mindennél előbbre való a pénz és a hírnév. Mindkettőből annyim van, amivel beérem, és nem török napóleoni babérokra. Boldog vagyok, hogy egész életemben csak arról írok, amiről én szeretnék, nem pedig a szovjet vagy posztszovjet konjunktúrának.
Ha pénzt akartam keresni, azt mindig más és más módon, néha egzotikus módon tettem. Elvégeztem a geológiai-kutató főiskolát, profi geológus mérnök vagyok. Mikor ráuntam a tajgában és a tundrában való ténfergésre, nekiálltam mindenféléket, például képeket árulni. Az írói attitűdnek ez cseppet sem ártott, sőt. Úgy fogom fel, hogy a világ körülöttem karakterekből áll. Kezdve a színjózan csekista Putyinnal, egészen a részeges szibériai szeszkazánig.
Jevgenyij Popov az Irodalmárok Központi Háza előtt, Moszkvában (fotó: K#H)