Mielőtt a doni áttörés 71. évfordulóján belevágnék Don-kanyari túrám leírásába, szeretnék a budapesti Szabadság téri szovjet emlékmű azonnali, egyoldalú lebontását követelők figyelmébe ajánlani három dolgot.
1.
Ez itt a boldirevkai I. Magyar Központi Katonai Temető, 8375 magyar tömegsírja.
2.
Ez pedig a rudkinói II. Magyar Központi Katonai Temető, 20 ezer magyar maradványaival.
3.
A harmadik, szintén nem elhanyagolható tényező pedig Magyarország és Oroszország megállapodása az elesett áldozatok emlékének megörökítéséről és sírjaikról. De erről majd később.
Hadd mutassak még egy bevezető képet. 1911 körül készült, Pápán. Ükanyám és három fia van rajta.
Ükanyám ölében István, balra Béla, jobbra pedig az 1906-os születésű, legnagyobb fiú: Ferenc. Ő lett a dédapám.
Mindhárman ott voltak a Donnál.
Istvánt karlövéssel hazaküldték, Béla a hadifogságban tífuszban meghalt, Ferenc pedig 1947-ben tért haza egy Moszkva melletti fogolytáborból. 39 kilósan. Aztán sokat mesélt a téma iránt egyre kevesebb érdeklődést tanúsító családjának a muszka ágyútűzről, a Don-kanyarról, Urivról, Boldirevkáról.
Amikor az utamat terveztem, nem volt kérdés, hogy ezekre a helyekre is elmegyek.
Elsőre nem is olyan egyszerű a Don-kanyar beazonosítása. Az interneten fellelhető magyar térképek sokszor elnagyoltak, és a Google maps sem elsősorban a Don-menti falvakra koncentrálja erőforrásait. (Bár ahogy nézem, sokkal jobb felbontásban érhetők el a környékről készült műholdfelvételek, mint pár hónapja.)
Mint sejthető, a Budapesttől közúton közel 1900 kilométerre fekvő Don-vidék leginkább autóval járható be. Akik heteket szánnak a kirándulásra, vagy csak egy-két helyszínre szeretnének elmenni, a helyi buszjáratokkal is kísérletezhetnek, de a kötöttségek és a távolságok miatt ezt semmiképpen nem ajánlanám.
A Don jobb partja
A magyar katonaság értelemszerűen a Don jobb (nyugati, illetve déli) partján állt, Voronyezstől (a könnyebb beazonosíthatóság kedvéért megadom az orosz településneveket is, tehát: Воронеж) mintegy 200 kilométeren át, egészen a túlparti Pavlovszk (Павловск) magasságáig. A közbeszédben sokszor tágan értelmezve ezt az egész területet Don-kanyarnak nevezik.
A szűkebb értelemben vett Don-kanyar, a „halálkanyar” a Sztorozsevoje (Сторожевое) és Uriv (Урыв-Покровка) közötti szakasz. Innen, a Don innenső oldalán, vagyis a jobb parton lévő szovjet hídfőből indult ki a szovjet támadás 1943. január 12-én. A másik jelentős hídfő Korotojak (Коротояк) térségében volt. Itt fordul a Don kelet felé, hogy aztán Scsucsjénél (Щучье) - itt volt a harmadik erős szovjet hídfő - újra dél felé vegye az irányt.
Emlékhelyek
Voronyezsből észak-dél irányú, a Dontól nagyjából 3-13 kilométerre húzódó főút vezet a 112 kilométerre fekvő Osztrogozsszkba (Острогожск), amely a háború alatt fontos csomópont volt, például magyar kórházzal. A főúttól bekötőutak vezetnek a Don partján álló, egykor a magyar honvédség által megszállt falvakba.
A fő helyszínek közül Voronyezshez a legközelebb, 35 kilométerre a rudkinói (Рудкино) temető található. Uriv-Pokrovka Voronyezstől 84 kilométer, a boldirevkai (Болдыревка) katonai temető pedig további 12 kilométer. Voronyezs-Korotojak a „magyar oldalon” 121 kilométer, a Don túlpartján haladva valamivel rövidebb. Scsucsje Korotojaktól nagyjából 80 kilométer.
Nem bánja meg, aki Voronyezsből kiindulva legalább a Rudkino-Uriv-Boldirevka, aztán vissza Voronyezs utat megteszi. Ez 171 kilométer. Egy ezen kívül Korotojakot, Osztrogozsszkot és Scsucsjét is felfűző út már 386 kilométer, de további települések meglátogatásával a program korlátlanul bővíthető.
Egy lehetséges túraútvonal a Don-kanyarban
Én két napot töltöttem a Donnál. Az egyik nap Gremjacsjében, Rudkinóban és Boldirevkában voltam, két nap múlva pedig Korotojakban és Urivban. Megírom.
EZ A BLOG MÁR NEM FRISSÜL. AZ ELÉRHETŐSÉGEIMET MEGTALÁLOD EZEN A LINKEN
