Az ember valósítsa meg gyerekkori álmait - amint erre lehetősége adódik.
Ha az önmagunknak tett ígéretek valóra váltása objektív (de tényleg!) okokból nem menne, még mindig megmaradhat az erre való törekvés.
Akinek a témakör ennél bővebb és szemléletesebb kifejtésére lenne igénye, tekintse meg az Up! (Fel!) című rajzfilm első pár percét.
(Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy nem helyes megoldás, ha hasonló frusztrációink
miatt majdani gyermekünket színésznek/modellnek adjuk!)
Ha viszont éppen úgy jön ki, hogy minden (idő, élethelyzet, pénz stb.) stimmel, ne szívassuk többé gyerekkori önmagunkat, mert örökké mérges lesz ránk. És teljesen igaza lesz.
Na, lássuk!
Nem is rendes utazó, aki még sosem ment végig a transzszibériai expresszen. Különösen, ha már egész Európát bevonatozta, Belfasttól Isztambulig, Narviktól Palermóig és Lisszabonig.
Ha a kettővel ezelőtti mondatban megfogalmazott állítás igaz lenne, magamra sem tekinthetnék rendes utazóként még a mostani utat követően sem (tehát nem igaz), hiszen a Bajkál után a tervek szerint Mongólia jön.
A már gyerekkoromban is felvetődött komoly logisztikai probléma (hogy kéne Mongóliát és Vlagyivosztokot _is_ megnézni, ha egyszer a transzszib végigmegy Oroszországon?) megoldása most az lesz, hogy Kínán keresztül csinálok egy vlagyivosztoki kanyart.
Aki gyerekkorában olvasta Jules Verne Sztrogoff Mihály című kalandregényét (esetleg látta valamelyik filmadaptációt), nem nyugodhat, amíg el nem jut az ott gyakran emlegetett Irkutszkba Omszkon és Tomszkon keresztül. Ehhez csak le kell szállni itt-ott a transzszibről, és kis kitérőt kell tenni a fő útvonalról. Ennyit igazán megér.
Már szóba került Mongólia. Ugye nem kell tovább magyarázni?
Aztán Tibet? Vonattal, Pekingből?
Ha már Oroszországon át vezet az út, miért ne nézném meg a magyar történelem egyik legjelentősebb eseményének, nagyapák, dédapák elbeszéléseinek és számos legendának a helyszínét/színhelyét, a Don-kanyart?
Nyilvánvaló, hogy egy igazán nagy vonatútnak Hongkongban kell véget érnie. Hogy miért, arra még nem dolgoztam ki a részletes elméletemet. Van még egy kis időm. Mindenesetre onnan repülök vissza, ha minden jól megy.
Lesz még persze egy csomó más is a fejlécben jelöltekhez képest. Gyerekkori és frissebb álmok, helyek, fotók, ételek, italok, emberek.
Ja, és nem kell megijedni, ez nem egy vasútbuzi blog lesz mindenféle furcsa szakszavakkal és vonatszámokkal, de persze a magukat az előbb említett kategóriába sorolókat is szeretettel látom az oldalon.
Szóval van egy ilyen blog. Magamnak és nektek.
Lájkoljátok, kommenteljétek és osszátok a facebookon!
facebook.com/akeletibolhongkongba
