HTML

A Keletiből Hongkongba

Hosszú utazás. Vonaton. Főleg. Észak-Korea, Mongólia, Tibet. Keresztül Ukrajnán, Oroszországon, Kínán. Sőt több.

Úti videóklip

 

Friss topikok

Címkék

Amerika (1) Arirang (4) Bajkál (1) Boldirevka (1) Bruce Lee (1) Buddha (1) buddhizmus (1) buék (1) Csengdu (1) Cse elvtárs (2) Csík zenekar (1) Csillag vagy fecske (1) Dandong (2) DMZ (1) Don-kanyar (5) Dzsingisz kán (1) Erdenedalai (1) Észak-Korea (16) Finnország (2) Góbi (1) Gyangce (1) Harkov (2) Hongkong (8) Hszining (1) hui (1) internet (1) Irkutszk (1) iszlám (1) Jekatyerinburg (1) Joulupukki (2) Jules (1) katonai temető (2) katonasírok (2) Kátya (1) kávéfőző (1) Kazany (2) Keleti (6) Kijev (4) Kim Dzsong Il (1) Kim Dzsong Un (1) Kim Il Szong (5) Kim Ir Szen (7) Kína (7) Korotojak (1) Krasznojarszk (1) kvíz (1) Lappföld (2) Lásza (1) Lenin (1) Lösan (1) Magyar csend (1) Martell Károly (1) második világháború (1) metró (2) Mikulás (1) Mirr-Murr (1) Moctezuma (1) Mongólia (9) Moszkva (2) Nádam (1) Nagy Péter (1) Novaja Uszmany (1) Omszk (1) Oroszország (7) panda (1) Panimndzson (2) Peking (5) Pjongjang (6) Poitiers (1) Poltava (1) Popov (2) Puskás (1) rénszarvas (2) Rettegett Iván (1) Rovaniemi (2) Rudkino (3) Saint-Denis (1) Sigace (1) Szamije (1) Szibéria (1) Szinuidzsu (1) Szjujumbike (1) Sztrogoff (1) Sztyeklovata (1) Télapó (1) Tibet (7) Tibet-Csinghaj vasút (1) Tiencsin (1) Tomszk (1) transzmongóliai vasút (1) transzszibériai vasút (2) Ukrajna (1) Ulánbátor (1) Universiade (1) Uriv (1) utazás (2) Verne (2) videó (1) videóklip (1) vízilabda (1) Vlagyivosztok (2) Vodkára vodkát (1) vonat (7) Vonszan (1) Voronyezs (6) zuhany (1) Címkefelhő

 

A vonat a dandongi állomáson töltött közel három óra után elindult az észak-koreai határváros, Szinuidzsu felé. Mégpedig a „Kínai-Koreai Barátság hídján”. És vajon kik építették a kínai-koreai barátság hídját? Úgy van: a Japán Birodalom. 1937 és 1943 között. Kétségtelen, hogy Korea és Kína nagy részének brutális japán megszállása erősítette a két nép barátságát, a híd azonban csak 1990 óta viseli ezt a nevet.

A nemzetközi jelleg kellő kidomborítása érdekében említsünk meg még egy országot, amely ugyancsak jelentős szerepet játszott a táj formálásában. Ez az Amerikai Egyesült Államok, különösen pedig annak légiereje, amely 1950-51-ben - hogy a Kínából a frontra érkező utánpótlást nehezítse - lebombázta ezt hidat és a közvetlenül mellette állt, 1911-ben épült vashidat is. Ez utóbbit nem is építették újjá - állítólag azért, hogy az amerikaiak ne tagadhassák le a rombolást. (Az egyébként megvan, hogy az Holdra elsőként leszállt ember, Neil Armstrong 78 bevetést hajtott végre a koreai háborúban pilótaként?)


xIMG_7259.jpgA Kínai-Koreai Barátság hídja a Jalu folyón

Ez a félig álló híd külön turistaattrakciót jelent, olyannyira, hogy 2006 óta a kínai kulturális örökség része. Épen maradt szakaszán lehet Kínából a legközelebb jutni Észak-Koreához - a Jalu folyó közepéig. Majdnem.

A Jalu északi partján kiépített sétányon végig turisták - kínaiak - álltak, fényképezték, videózták és távcsővel nézték a számukra is nagyon izgalmas szomszédos országot, azt a keveset, ami onnan látszik belőle.

És hogy mit lehet látni onnan? Főleg fákat és kéményeket. Meg egy óriáscsúszdát és a hozzá tartozó vízi parkot. Az észak-koreaiak láthatóan igyekeznek a legbarátságosabb látványt nyújtani a kínai oldalról leskelődőknek.

A déli partra érve, a menetirány bal oldalán erősen lepusztult gyárépület tűnt fel, majd az első észak-koreai katona. Az izgatottságtól majdnem lecsúsztam a levideózásáról, de az utolsó pillanatban sikerült felrántanom a kamerát az ablakkeretről.

Átkelés a Jalun - videón


A katona után pedig bicikliző emberek és a sínek mellett tevékenykedő munkások következtek. Az út későbbi szakaszán is sokhelyütt lehetett csoportokban dolgozó embereket látni. Legalábbis úgy tűnt, valami nagyon fontosat csinálnak, például gazt szednek a sínek közül.

Amint később idegenvezetőnk is elmondta, a családokat – általában harmicat - pan nevű kisebb csoportokba szervezik. A pan vezetője – általában egy érettségizett nő – mondja meg, mikor milyen társadalmi munkát kell végezniük a panba tartozóknak. Ez lehet utcaseprés, hólapátolás, fűültetés, gazszedés, bármi, ideértve a parasztok megsegítéseként végzett mezőgazdasági munkát is. A pan vezetőjének kell befizetni a fűtés és az áram árát is tartalmazó lakáshasználati díjat (a fizetés 2 ezrelékét), és ő jelzi, mikor, hol lehet szert tenni különleges árucikkekre, például gyümölcsre, zöldségre, húsra, háztartási eszközökre.

Az idegenvezető azt nem tette hozzá, hogy a panok az emberek folyamatos megfigyelésének, ellenőrzésének az eszközei is egyben. Ha valamely pantaggal problémák vannak, kerüli a munkát, iszik, a pan vezetője jelenti ezt a járási bizottságnak, aztán – ha még mindig gond van vele – a munkahelynek.

Külön fizetést a panvezető ezért a munkáért nem kap, viszont a háztartásbeliknek járó helyett férfi élelmiszer-fejadaghoz jut. A háztartásbeli nő állami fejadagja hivatalosan napi 300 gramm, a dolgozó férfié 700 gramm, a diáké 400 gramm. Ennek 30 százalékát kukoricában kell kiadni, a többi rizs. Tessék osztani-szorozni.

Ráadásul ezek csak a hivatalos számok, vagy inkább célkitűzések. A valóság ennél rosszabb, főleg a fővárostól távol eső területeken. Pont észak-koreai utunk után írta az egyik dél-koreai lap, hogy a World Food Programme nevű szervezet szerint az észak-koreaiak 80 százaléka (az előző évben még 87 százaléka) nem jut elég élelmiszerhez, az ötévesnél kisebb gyerekek 20 százaléka pedig súlyosan alultáplált. Ugyanez a híradás számolt be arról, hogy Észak-Korea az előző évhez képest 14 grammal tudta emelni a kiosztott napi élelmiszer-fejadag átlagát. Így lett 397 gramm. Vagyis 40 deka. Egy teljes napra. Idén márciusra sikerült az államilag kiosztott fejadagokat 410 grammra feltornázni.

És ez már jelentős előrelépés a kilencvenes évek nagy éhínségéhez képest, amikor az árvizekkel súlyosbított gazdasági összeomlás és a katasztrofális politika miatt bizonyos időszakokban az állam egyáltalán nem volt képes élelmiszert osztani. Egyes becslések szerint minden tizedik észak-koreai éhenhalt. 

A szinuidzsui állomáson közel két órát állt a vonat. Ez alatt történt a határ- és vámellenőrzés.

A mellettünk lévő vágányon egy majdnem teljesen szétrohadt, de láthatóan még használt kocsikból álló tehervonat állt. Lefényképeztem. A vágány mellett álló katonák egyike ezt észrevette, szigorú arckifejezéssel rám mutatott, majd határozott intésekkel leparancsolt a vonatról. Én ezt nem tartottam jó ötletnek, így a sunnyogást választottam. Nem szálltam le, és aztán a katona sem erőltette a dolgot, valószínűleg azért sem, mert közben elkezdődött a vonaton a határellenőrzés.

Xromosvonat.jpgSzinuidzsu állomáson

A határőrök és a vámosok nem volt sem barátságosabbak, sem mogorvábbak egy átlagos magyar kollegájuknál mondjuk 15 évvel ezelőttről. Legnagyobb sajnálatunkra az útlevelünkbe pecsétet nem kaptunk, csak a Cse elvtárstól Pekingben kapott papírokat ellenőrizték.

Azt már előre tisztáztam az utazási irodás Daviddel, hogy nem tilos bevinni sem fényképezőt, sem telefont, sem videókamerát, bár a GPS-szel ellátott eszközök problémásak lehetnek.

A problémásság a határon abban nyilvánult meg, hogy az észak-koreaiak azt kérdezték, van-e nálunk iPhone (így konkrétan) és GPS-es videókamera. A fényképezők egyáltalán nem érdekelték őket. A kamerámat hosszasan forgatták (bár sosem használtam ezt a funkcióját, volt rajta egy jókora GPS felirat), aztán felírták az adatait, ahogy a telefonoknak is.

A bőröndök közül csak egyet túrtak át alaposan.

A vámos megtalálta a Lonely Planet Korea című útikönyvét. Korea, tehát az északi és a déli országról is szó van benne.

Leült, és lapozni kezdte. Minden képet megnézett. A szituációból egyértelmű volt, azt akarja látni, hogy néz ki Dél-Korea. Hangosan felnevetett, amikor egy delfines képhez ért.

A Pekingtől velünk utazó észak-koreai szinkronúszó lányok papucsait egyenként ellenőrizték. Ez után a lányok eltűntek, majd nagyjából 20 perc múlva lihegve szálltak fel újra a vonatra.

Arra a kérdésre, hogy hol voltak, pár angol szóval és főleg mutogatással elmagyarázták, hogy kiszaladtak a városban található Kim-emlékműhöz, és meghajlással köszönték meg a nagy vezetőknek, hogy külföldön képviselhették a hazájukat.

xIMG_2140.jpgA kedvenc szinkronúszóm

A sportolók nagyon barátságosak voltak. A kölcsönös kínaikeksz-kínálás csúcspontján legnagyobb meglepetésünkre a lonelyplanetes vámos is visszatért a fülkénkbe, immár civil ruhában. Szárított apró halakat tett be a közösbe. És nyugatinak tűnő kínai cigarettát vett ki onnan.

Még a szinuidzsui állomáson leszálltam, és fényképezni kezdtem. Egy katonalány is belekerült a szórásba. Feldúlt arckifejezéssel közelített felém, vadul rikoltozva, hadonászva, hogy töröljem ki a fotót. A peronon addig unott arccal cigiző egyik hálókocsi-kalauzunk – ő már ugye haver volt – erre megragadta a katonalányt, és vihogva mutogatott, hogy na, most fényképezzem le. A lánynak láthatóan tetszett az évődés, azonnal kiesett a komor katona szerepéből, nevetett.

Lehet, hogy hülyén hangzik, de mindez megnyugtató volt.

A vonat hosszan elnyúló rizs- és kukoricaföldeken haladt végig. A Szinuidzsu-Pjongjang vasútvonal pont az egyébként kevés művelhető területtel rendelkező, hegyes ország legtermékenyebb vidékén megy keresztül.

xIMG_7300.jpgRizs

Pjongjangba megérkezni, a vonatból kinézve látni az addig csak filmekből, képekről ismert emblematikus épületeket egészen eforikus érzés volt, és ebben csak kis – bár nem elhanyagolható – szerepet játszottak a Dandongban beszerzett, alkoholtartalmú italok.

A Keletiből indult utazás 39. napján, közel 12 ezer kilométernyi vonatozás után megérkezni az út legizgalmasabb, ráadásul még a család előtt is titokban tartott állomására semmihez sem hasonlítható élmény volt.

De miért mentem egyáltalán Észak-Koreába?

És most akkor Pjongjang vagy Phenjan?

Ezekről is lesz szó a következő bejegyzésekben.


Van viszont itt még egy videó. Érdemes megnézni.


 

Címkék: Észak-Korea Pjongjang Dandong Szinuidzsu

Mit gondolsz?

A bejegyzés trackback címe:

https://akeletibolhongkongba.blog.hu/api/trackback/id/tr166610179

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.