HTML

A Keletiből Hongkongba

Hosszú utazás. Vonaton. Főleg. Észak-Korea, Mongólia, Tibet. Keresztül Ukrajnán, Oroszországon, Kínán. Sőt több.

Úti videóklip

 

Friss topikok

Címkék

Amerika (1) Arirang (4) Bajkál (1) Boldirevka (1) Bruce Lee (1) Buddha (1) buddhizmus (1) buék (1) Csengdu (1) Cse elvtárs (2) Csík zenekar (1) Csillag vagy fecske (1) Dandong (2) DMZ (1) Don-kanyar (5) Dzsingisz kán (1) Erdenedalai (1) Észak-Korea (16) Finnország (2) Góbi (1) Gyangce (1) Harkov (2) Hongkong (8) Hszining (1) hui (1) internet (1) Irkutszk (1) iszlám (1) Jekatyerinburg (1) Joulupukki (2) Jules (1) katonai temető (2) katonasírok (2) Kátya (1) kávéfőző (1) Kazany (2) Keleti (6) Kijev (4) Kim Dzsong Il (1) Kim Dzsong Un (1) Kim Il Szong (5) Kim Ir Szen (7) Kína (7) Korotojak (1) Krasznojarszk (1) kvíz (1) Lappföld (2) Lásza (1) Lenin (1) Lösan (1) Magyar csend (1) Martell Károly (1) második világháború (1) metró (2) Mikulás (1) Mirr-Murr (1) Moctezuma (1) Mongólia (9) Moszkva (2) Nádam (1) Nagy Péter (1) Novaja Uszmany (1) Omszk (1) Oroszország (7) panda (1) Panimndzson (2) Peking (5) Pjongjang (6) Poitiers (1) Poltava (1) Popov (2) Puskás (1) rénszarvas (2) Rettegett Iván (1) Rovaniemi (2) Rudkino (3) Saint-Denis (1) Sigace (1) Szamije (1) Szibéria (1) Szinuidzsu (1) Szjujumbike (1) Sztrogoff (1) Sztyeklovata (1) Télapó (1) Tibet (7) Tibet-Csinghaj vasút (1) Tiencsin (1) Tomszk (1) transzmongóliai vasút (1) transzszibériai vasút (2) Ukrajna (1) Ulánbátor (1) Universiade (1) Uriv (1) utazás (2) Verne (2) videó (1) videóklip (1) vízilabda (1) Vlagyivosztok (2) Vodkára vodkát (1) vonat (7) Vonszan (1) Voronyezs (6) zuhany (1) Címkefelhő

 

A felszínre leggyakrabban a szar úszik fel, és az emberiség fejlődése mítosz – mondja a szibériai születésű, Moszkvában élő orosz író, aki nem szívleli a kommunistákat, az oligarchákat, az újoroszoknak nevezett újgazdagokat és Putyin elnököt sem. A rendszeresen blogoló Jevgenyij Popov nem tart az internetes könyvletöltésektől. Szerinte Szibéria nem lesz gyarmat, a proletárok helyett a világ értelmiségiei egyesültek, Európa pedig a legjobb hely a Földön. A Keletiből Hongkongba blog interjúja.

K#H: Magyarul két könyve jelent meg: A hazafi lelke (2000) és a Vodkára vodkát (2013). Követi a külföldön megjelenő könyvei sorsát?

JP: Nem, ez nem szokásom. Természetesen örülök, ha jól fogynak a könyveim, ha cikkeznek rólam, ha kutatási téma vagyok, vagy ha díjat kapok. De nem vagyok „biznisz író”, akinek mindennél előbbre való a pénz és a hírnév. Mindkettőből annyim van, amivel beérem, és nem török napóleoni babérokra. Boldog vagyok, hogy egész életemben csak arról írok, amiről én szeretnék, nem pedig a szovjet vagy posztszovjet konjunktúrának.
Ha pénzt akartam keresni, azt mindig más és más módon, néha egzotikus módon tettem. Elvégeztem a geológiai-kutató főiskolát, profi geológus mérnök vagyok. Mikor ráuntam a tajgában és a tundrában való ténfergésre, nekiálltam mindenféléket, például képeket árulni. Az írói attitűdnek ez cseppet sem ártott, sőt. Úgy fogom fel, hogy a világ körülöttem karakterekből áll. Kezdve a színjózan csekista Putyinnal, egészen a részeges szibériai szeszkazánig.

pop1.jpgJevgenyij Popov az Irodalmárok Központi Háza előtt, Moszkvában (fotó: K#H)

K#H: Többször, legutóbb idén áprilisban, a Könyvfesztiválon járt Magyarországon. Van különbség az orosz, magyar, illetve nyugat-európai olvasó között?

JP: Azt gondolom, hogy az emberek - az olvasók is - alapvetően mindig és mindenhol egyformák. A lényegüket tekintve nem térnek el, csupán szokásaikban. A kérdések, amelyeket az olvasók Oroszországban vagy Nyugaton feltesznek nekem, igen kevéssé különböznek. Szerintem Marx tévedett: a 21. század elejére nem a világ proletárjai egyesültek, hanem a világ értelmisége, beleértve az olvasókat. Az értelmiség pedig mindig is kisebbségben volt, van és lesz. Akár a viktoriánus Angliát vesszük, akár a fasiszta Németországot, akár a Szovjetuniót, vagy a jelenlegi, határtalan Közép-Európát.

K#H: Krasznojarszkban született, tehát szibériai. Művei szereplőinek nagy része is szibériai. Ön viszont régóta Moszkvában él. Miért? Nem hiányzik Szibéria?

JP: Azért költöztem át Moszkvába, mert világosan láttam, hogy ha Szibériában maradok, a szovjethatalom alatti életem csak az alábbi három variáció egyikének forgatókönyve alapján haladhat:
Egy: Leültetnek, mert műveim tartalma nem éppen hízelgő az „uralkodó osztály” számára: nekem pedig ami a szívemen, a számon. A mai napig meg vagyok győződve róla, hogy a fizika szabályai érvényesülnek: a felszínre leggyakrabban a szar úszik fel. Meg hát a KGB-seknek mi maradt volna vidéken? Unalmukban bármilyen semmiségért készek lettek volna lesittelni. Például a Nyugaton kiadott emigráns irodalom olvasásáért és terjesztéséért.
Kettő: Eliszom az agyam. A szovjethatalom légköre, különösen a vidéki városokban erősen hajlamossá tett a lerészegedésre, az alkoholizmusra. Akkoriban, fiatalként, a szórakozást kerestem…
Három: Ami még rosszabb – konformistává váltam volna. Elkezdtem volna olyasmiket írni, amire nem nekem lett volna szükségem, hanem nekik. Beléptem volna a Szovjetunió Kommunista Pártjába, és szovjet íróként tengettem volna életem…
Moszkvában az ilyen hasonszőrűekből, mint én, már jó sok volt. A mi köreinkben, a „ki nem nyomtatott írók”, a szamizdat és tamizdat olvasói között az a mondás járta: „nem lehet minden partizánt felakasztani”.

pop7.jpg(fotó: Sós Judit)

K#H: Mindenki hallott már Szibéria végtelen természeti erőforrásairól. De mi a helyzet a szibériai kultúrával és az értelmiséggel? Mi változott a szovjet idők óta?

JP: Szibéria ugyanolyan olvasztótégely, mint Amerika. Mindig tehetséges emberek és szép lányok éltek ott. Azt gondolom, hogy a nyolcvanas évek végén kezdődött változások az országban termékenyen hatottak az értelmiségre és a kultúrára is.
Gyakorlatilag az Urál és Szibéria minden nagyobb városában van egy, világviszonylatban is jelentős alkotóművész. Kazanyban egy még fiatalnak számító író, Gyenisz Oszokin, Jekatyerinburgban Alekszej Fedorcsenko filmrendező és Nyikolaj Koljada dramaturg, Krasznojarszkban Kafka és Csehov szibériai változata, Eduárd Ruszakov prózaíró (akinek Színházi látcső címmel magyarul is megjelent regénye 1986-ban, és akivel a Keletiből Hongkongba találkozott is Krasznojarszkban – K#H), Irkutszkban a „pocsvennyik” (19. századi orosz nacionalista irányzat – K#H) Valentyin Raszputyin.
Csak az változott meg, hogy az írókat gyakorlatilag már nem cenzúrázzák, ellentétben az újságírókkal. Az oligarcháknak van fontosabb dolguk ennél. Például az, hogyan tapsolják el a pénzt, amit összelopkodtak.

Jevgenyij Anatoljevics Popov 1946-ban született Krasznojarszkban. 1962 óta ír, eközben eleinte tanult szakmájában, geológusként dolgozott. 1979-ben a - másokkal együtt írt - Metropol című könyv nyugaton való kiadásáért kizárták az írószövetségből, ahova csak 1988-ban vették vissza. Jelenleg az egyik legkeresettebb orosz író, számos novelláskötet szerzője. Gyakran ír újságokba, magazinokba és saját blogjára.

K#H: Mit gondol Szibéria jövőjéről? Egyfajta csökkenő lakosságú gyarmatszerűség lesz Oroszország Kína és az USA között? Esetleg a természeti kincsekre építő új, orosz „keleti westernsztori”?

JP: Azt gondolom, hogy nem érdemes idő előtt temetni Szibériát, bár az Európába távozott oroszok néha úgy tekintenek a szibériaiakra, mint valami vademberekre. Esztelen vízierőműveket építenek, és minden élőlényre veszélyes, bűzös kombinátokat. Szibéria soha sem volt és soha nem lesz gyarmat. Ott új emberi közösség jött létre, és jön létre ma is. Bárki, akit Szibériába vet a sors (jobb esetben saját akaratából!), húsz év leforgása alatt szibériaivá válik, származására való tekintet nélkül. Az oroszok többsége félvér, a szibériaik pedig még inkább azok…

K#H: Mit ajánl, mit érdemes megnézni Szibériában és miért?

JP: Azt javasolnám, hogy minél többet beszélgessen egyszerű emberekkel. Szibériában soha sem féltek kimondani azt, amit gondoltak. Annak ellenére, hogy telis-tele volt börtönökkel és koncentrációs táborokkal. És érdemes figyelmesen fürkészni a környezetet is. Szibéria természeti adottságai rendkívüliek, ezt még nem sikerült végérvényesen elpusztítani a „természet leigázóinak”. A Krasznojarszk melletti természeti képződmények például, az Oszlopos sziklák (Столбы/Sztolbi - K#H), a világ egyik csodája. Lenin azt mondta, hogy a szibériai Szaján-hegység látványa Svájcra emlékezteti. Legalább ebben nem hazudott a vörösbőrűek főnöke.

pop4.jpg
K#H: Az ivás, különösen a vodkaivás központi téma az írásaiban. Ez valóban ennyire fontos tényezője az orosz, főleg a szibériai létnek?

JP: Csak volt. Megfigyeléseim szerint most, mikor szeszt bármikor és bárhol lehet venni (este 11 és reggel 8 között pár éve újra tilos alkoholt árulni a boltokban – K#H) lényegesen kevesebb imbolygó részeggel találkozni az utcákon. Kis kávézók, bisztrók jelentek meg, mint önöknél, Magyarországon is. Gondolom, nem az ivászat lett kevesebb, hanem az evészet lett több. Így aztán a vodka elvesztette mágikus báját. Ami engem személy szerint egyáltalán nem keserít el.
Az én hazámban vodka nélkül is éppen elég csoda történik. Például, hogy bár elfogadhatatlanul sok milliomosunk és milliárdosunk van, a fél országnak nem telik fűthető slozira. A misztikum körüllengi egész életünket, és már nem is tudjuk, hogy konkrétan mi maradt ránk a cári időkből, és mi a hetven évig ránk telepedett kommunizmus öröksége. Ennek a megszállásnak a következményeit mind a mai napig magunkon érezzük.

K#H: Ön aktív blogger, aki gyakran ír társadalmi, politikai kérdésekről, politikai botrányokról, az „újoroszoknak” nevezett újgazdagokról, a Sztálin-kultusz újraéledéséről és így tovább. Miért tartja ezt szükségesnek? Más orosz írók is blogolnak?

JP: Nem tartom szükségesnek, de csinálom. Érdekes számomra. Minden politikai játszmát mocskosnak tartok és tartottam mindig is, amely erősen emlékeztet a yehuk tevékenységére Swift Gulliverjében. Az összes képviselő, miniszter, újsütetű gazdag: az élet színpadának szereplői.
Ám vannak vitathatatlan dolgok is. Például, hogy Sztálin ugyanolyan mocsok volt, mint Hitler. És mindketten Lenin szorgalmas tanítványai. Egyébként soha nem foglalkoztam politikával, és soha nem voltam szó szerinti értelemben vett disszidens. Jó, ha megértjük, hogy minden aljas cselekedet az ember alantas és megmásíthatatlan természetére vezethető vissza.
Ebben az értelemben a fejlődés egy mítosz. Attól, hogy emberek eljutottak az űrbe, még nem lettek kevésbé vadak. Lehet, hogy kevésbé jelentős tett, de kellemes a tudat, hogy megtanultak késsel és villával enni, és nem abroszba fújják az orrukat.
Nem tudom, hogy más kortárs írók hasonlóképp csinálják-e. Csak néhányuk érdekel közelebbről. De közülük is van, aki már meghalt.

K#H: Mit gondol az orosz irodalom és az orosz írók helyzetéről? A kalózkodás, az ingyenes letöltések fenyegetést jelentenek, vagy éppen reklámot a könyveknek?

JP: A „helyzetről” a kritikusokat és a „kreatív” megélhetési írókat kérdezze. Engem valahogy nem izgat az általánosság. Nem kolhozban dolgozom: magányos farkas író vagyok. Az internetes kalózkodástól nem tartok. Töltsenek fel, amennyit csak akarnak. Egyrészt Oroszországban csak az írásból egyedül a kommerszírók tudnak megélni, másrészt a kalóz internetes kiadványoknak köszönhetően csak nő a papíralapú könyvek kereslete. Persze csak a minőségi irodalomé.

K#H: Mennyire emésztette meg, dolgozta fel az orosz irodalom a Szovjetunió felbomlását? Hogy látja az utóbbi 22 évet?

JP: Egyelőre rosszul van feldolgozva. Nem úgy, mint a Szovjetunió virágzásának és az akkori rémtetteknek az időszaka. Hogy hogyan értékelem az utóbbi 22 évet, arra az újabb műveim adják meg a választ. Az író Gdovról és a munkanélküli Habarovról szóló elbeszélések, az orosz irodalom első internetregénye, az Árbájt. Széles vászon.

pop5.jpg
K#H: Egy korábbi interjújában említette, hogy Vaszilij Akszjonov emigráns író megkérte, gyűjtsön neki a hétköznapokban használt friss mondásokat, szövegeket. Ezt saját magának is csinálja? Gyűjti a szlenget, sztorikat, szólásokat az utcán vagy kocsmákban?

JP: Nem. Sokat utazom, és a vonaton, a buszon és az elektricskán (elővárosi vasút - K#H) a legkülönfélébb, egyszerű és nehéz emberekkel találkozom. Egy vagyok közülük. Én magam is hordozója vagyok ezen „idiomatikus kifejezéseknek”, amelyeket annyira nehéz nyugati nyelvekre átültetni. Na, például, hogy lehetne egy francia igével leképezni azt, hogy „összekomcsizta” (скоммуниздил) vagy azt a fogalmat átadni, hogy „baszmannojei igazságszolgáltatás” (басманное правосудие – A moszkvai Baszmannoje kerület bíróságán folytattak - Putyin ellenzéke szerint - nem éppen elfogulatlan és törvényes eljárást Mihail Hodorkovszkij, orosz milliárdos ellen – K#H)?

K#H: Nemrégiben Kubában járt. Emlékeztette a szovjet időkbeli saját országára? Írta a blogján, hogy nem szereti sem Ázsiát, sem Latin-Amerikát. Van egyáltalán olyan ország, ahova szívesen utazna?

JP: Hát igen, hajdanán Kubában azért vidámabb volt az élet, mint a Szovjetunióban. Szólt a dzsessz, és az absztrakt művészet sem volt betiltva. Bár igazából nem ítélkezhetek, hiszen 1988-ig egyáltalán sehova nem engedtek az országhatáron kívül. Az ottani üres élelmiszerboltok a brezsnyevi üzletekre emlékeztettek. Csak rumot, szivart és Che Guevara-portrét árulnak.
Sem Ázsiába, sem Afrikába, sem Latin-Amerikába nem vágyom. Európában megvan mindaz, ami kell. Európa csodálatos. Hogy őszinte legyek, a legjobb hely a Földön. Az egzotikum nyugdíjasoknak és fiataloknak való.

Moszkva, 2013. július 4.

Az interjút oroszból fordította: Kornél Emília.

Az interjú a Keletiből Hongkongba szibériai útjának előzményeként, írásban, közvetlenül a Jevgenyij Popovval történt moszkvai találkozás előtt készült. A blog szerzője ezúton is szeretne köszönetet mondani interjúalanyának, aki – amellett, hogy válaszolt a kérdésekre, és egy remek személyes idegenvezetést tartott Moszkvában – barátai mozgósításával is rengeteg segítséget nyújtott ahhoz, hogy a Keletiből Hongkongig tartó út Moszkvától Vlagyivosztokig terjedő szakasza a lehető legérdekesebb legyen.

 

 

Címkék: Moszkva Szibéria Krasznojarszk Popov Vodkára vodkát

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://akeletibolhongkongba.blog.hu/api/trackback/id/tr735554556

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2013.10.09. 12:52:37

eddig nem ismertem, de ezután legalább 1 könyvét el fogom olvasni!

Liping 2013.11.11. 11:04:58

Mi van az úttal? Már nagyon régóta nincs bejegyzés.
süti beállítások módosítása