Amikor 1) megszólítottam a mellettem utazó belgiumi ukrán-orosz lányt (asszonyt); 2) éjszakai taxis városnézésre mentem Harkovban; és 3) a hálókocsiút előtt lezuhanyoztam a pályaudvari mosdóban.
Gyerekeknek nem szabad a pályaudvaron a peronokon labdázniuk, de ha mégis ezt tennék, akkor se szedjék ki az elgurult lasztit a sínek közül – nagyjából így foglalható össze annak az edukatív kisfilmnek a lényege, amelyet a Kijev és Harkov között helyenként 150-nel hasító, egészen remek vonat monitorjain vetítettek. (Ezen kívül volt még – szerencsére hang nélkül – ismeretterjesztő film is az ipari kenyérsütésről.)
A Kijev-Harkov vonaton
Dása papírra vár
Mellettem Dása utazott, aki kezdeti, szláv jellegű kommunikációs kísérleteimet megelégelve angolra, majd – miután elmondta, hogy másfél éve a belgiumi Liège-ben (nem líge, nem lízs, hanem liezs, köszönöm – a szerk.) él –, az általa preferált franciára váltott.
A harkovi Dása tévés rendezőként végzett és dolgozott (például valóságsókban) Ukrajnában, míg férjhez nem ment egy túl jól sikerült belgiumi barátnőlátogatáson megismert fiúhoz. Megtanult franciául, flamandul viszont egyelőre nem sikerült neki, pedig az megkönnyítené, hogy eredeti szakmájában dolgozhasson. Addig is felszolgáló a férje családjának éttermében.
Most éppen azért van otthon, mert lejárt az útlevele, viszont az ukrán hatóságok kifogytak az útlevélpapírból, és azt sem tudják megmondani, hogy mikor lesz újra. Majd. Szóval Dása elég ideges.
Mikor szóba kerül, merre utazom, szörnyülködik: ő ezer euróért sem menne arrafelé.
Arra, hogy szerinte érdemes-e éjjel 11 és a voronyezsi vonat fél 2-es indulása közötti időben bemenni szétnézni a harkovi belvárosba, azt mondja, ő biztos nem menne, de látja rajtam, hogy nem vagyok teljesen normális, úgyhogy hív nekem taxit, és beszél a pilótával. Így is lett. Köszi, Dása!
Dása a harkovi pályaudvar előtt, 22:50-kor
Kijevből Harkovba Poltaván keresztül visz az út. 1709-ben Nagy Péter itt győzte le a svédeket, akik ezzel nagyjából örökre ki is estek a balti tenger keleti és déli partvidékéért folytatott versenyből. (XII. Károly svéd király egy öt éves törökországi kényszerpihenő után Pesten keresztül tért haza Svédországba.) Egy svéd diplomata mesélte egyszer, hogy 2009-ben magas rangú stockholmi küldöttség látogatott a poltavai csatatérre. Ukrán vendéglátójuk széles mosollyal és a következő szavakkal fogadta a svédeket: „welcome back”.
Szergej, a taxis
„Mennyi lakosa is van Harkovnak?” – kérdezem Szergejt, az erősen motyogó, viszont legalább jó gyorsan beszélő taxist. „Úgy kétmillió, mint Budapestnek” – mondja, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy tudja, hányan laknak a magyar fővárosban. (A wikipédia szerint amúgy Harkovnak elővárosok nélkül 1,443 millió lakosa van, Budapestnek 1,741 millió.)
Szergej csak félállásban taxizik, egyébként a harkovi reptéren dolgozik, vámmentes boltban. Járt már Egyiptomban, Törökországban is. A 2012-es labdarúgó EB idején a német, a holland, a dán és a portugál csapat játszott itt csoportmeccseket. Szergej azt mondja, jó sokan jöttek Németországból, a legtöbben mégis a mindent narancssárgába (Ukrajnában a 2004-2005-ös „narancs forradalom" óta nem éppen közömbös szín) öltöztető hollandok voltak.
Miközben megmutatja a világ egyik legnagyobb, 120 ezer négyzetméteres, még mindig Lenin-szoborral ékesített terét, Szergej bármiféle rákérdezés nélkül kifejti, hogy a legszebb lányok természetesen az egyetemi város Harkovban vannak, semmiképpen sem Kijevben.
Taxis Szergej és Lenin Harkovban
A megállókkal, magyarázatokkal tarkított, egy órás éjszakai taxis városnézés 85 grivenybe/hrivnyába, mintegy 2400 forintba került. Mindenképpen megérte.
Harkovi romantika
A voronyezsi vonat indulásáig hátralévő időt a vonat megtalálásával (nem voltak éppen egyértelműek a kiírások), egy sörözési kísérlettel (a csapos csak akkor szólt, hogy zárva van, miután már becipeltem a kocsmájába a hátizsákomat, és elkezdtem feszegetni a hűtőjét) valamint – mivel régen volt már a kijevi reggel és messze még az oroszországi megérkezés – egy jó kis pályaudvari zuhanyozással töltöttem.
Futurisztikus utastájékoztatás a harkovi pályaudvaron
Papucsáldozat
A mosdós néni a 15 hrivnya (kb. 450 forint) leszurkolását követően megkérdezte, van-e nálam bármi a zuhanyzás szokásos kellékei közül. Trükkös nemleges válaszomat követően fejcsóválva átadott egy mini törölközőt, valamint egy nagy kiszerelésű, minden lehetséges célra megfelelő kemikáliát tartalmazó flakont. Aztán kívülről rámzárta a zuhanyzóhelyiség ajtaját. Ennek később annyi jelentősége lett, hogy a vonat indulását kevéssel megelőző percek is egészséges izgalommal és némi dörömböléssel teltek.
Miután megláttam a zuhanyzót, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy visszavonhatatlanul feláldozzam az otthonról hozott szállodai papucsok egyikét. Ez is helyes döntés volt.
Harkovi zuhany
Jöhet Oroszország!
